s
[ Pobierz całość w formacie PDF ]
Magaddal hozhattad volna a feleségedet csipkelQdött Helmut. Mi
visszafordulunk, jó szórakozást, ha nem tévedek, te még beljebb mész az
erdQbe.
Nem én, inkább, ha megengeditek, csatlakozom hozzátok. Már a többiek
miatt is jobb, ha nem látnak kettesben benneteket. Egy menyasszonynak
ügyelnie kell a látszatra mondta Albert kajánul.
Te pedig vigyázz a nyelvedre, azt ajánlom! förmedt rá Helmut. Van
itt mérgezett nyelvq pletykafészek elég, felesleges a számukat szaporítani. Te
aztán kiválóan értesz hozzá, hogy megQrizd a látszatot , de a valóságra annál
kevesebb gondot fordítasz.
Albert gyilkos pillantást lövellt Käthe felé. Szóval fecsegett a kis béka!
A lány azonban bátran állta a tekintetét.
Nem értem, mire célzol vetette oda Albert mogorván.
Annál jobb. De ha azt akarod, hogy világosabban fejezzem ki magam,
akkor négyszemközt állok a rendelkezésedre. És mondanék még valamit. Ha
megtudom, hogy összevissza fecsegsz KäthérQl, és ismét hírbe hozod, nem
állok jót magamért.
Albertnek inába szállt a bátorsága.
Ugyan, Helmut, miket beszélsz itt összevissza! mondta negédesen.
Käthe jó híre számomra is szent, hiszen, akárcsak te, én is a rokona vagyok. P
is tudja, milyen jóindulattal vagyok iránta. Ugye, Käthe?
A lány rezzenéstelen arccal hallgatta a fülig vörösödQ Albertét.
Ne is beszéljünk errQl! Gyere, Helmut, siessünk! Azt hiszem, vége van a
mogyorószüretnek mondta, és megindult elQre.
A két férfi követte. EttQl a perctQl fogva kibékíthetetlen ellenségek lettek.
A jól sikerült mogyorószedés után a társaság boldogan ült ebédhez, amelyet
tréfával, nevetéssel és Helmut pezsgQjével fqszereztek.
Ebéd után rövid pihenQt tartottak, majd hat órakor elindultak a
vendégfogadóba, ahol a fiatalokat táncmulatság várta.
Helmut fáradhatatlan volt, sorban megtáncoltatta a lányokat. Käthét csak
jóval késQbb kérte fel egy keringQre. A lány keveset táncolt, inkább Helmutot
nézte. Látta, hogy ezen az utolsó estén csakugyan feláldozza magát.
Szegény Helmut, ezt az utolsó táncot igazán kihagyhattad volna. Inkább
pihennél.
A férfi átölelte a derekát, és könnyq, biztos léptekkel táncba vitte.
A legjobbat a végére hagytam, Käthe. ErrQl nem mondok le&
csodálatosan táncolsz.
Mert te jól vezetsz. El sem lehet fáradni a karodban.
Helmut úgy érezte, soha nem tudja kiengedni a karjából ezt a lányt. Amikor
véget ért a tánc, mégis nyugalmat színlelve hátralépett, és elengedte a derekát.
A társaság hamarosan hazafelé indult.
Helmut egész úton szótlanul ült a bakon. A többiek mögötte a kocsiban
énekelni kezdtek. ElQször kórusban, de lassanként elnémultak, csak egyetlen
hang hallatszott, Käthe tiszta, gyönyörq alt hangján egy régi dalt énekelt.
Olyan szép volt és olyan megindító, hogy a többiek pisszenés nélkül hallgatták.
A magányos férfi a bakon lehunyta a szemét.
Helmut csak búcsúzáskor közölte a többiekkel, hogy másnap reggel
elutazik. Volt kérdezQsködés és sajnálkozás! Kénytelen volt megígérni, hogy
hamarosan újra hazalátogat. A hölgyek mézédes hangon köszöntek el tQle.
Helmut elutazott, és a szürke, dísztelen Rodeck-ház ismét elcsendesedett.
Nem volt több nevetés, énekszó, sem ajtócsapkodás. Csak a kellemetlen
bQrszag maradt a régi.
Käthe nagyon megérezte a változást, és jobban vágyott rá, mint valaha',
hogy maga is elhagyja a házat. Már készülQdött az útra. NevelQszülei tudtára
adta, hogy október hatodikán szándékozik elutazni. Egyetlen szóval sem
fejezték ki sajnálatukat emiatt. Nagybátyja csupán annyit közölt vele, hogy
egész vagyonát átutalta egy chemnitzi bankhoz azt a néhány ezer márkát
leszámítva, amelyre szüksége lesz a kelengye vásárlásához.. Az erre szánt
pénzt az elszámolással együtt a kezébe adta. Käthének alá kellett írnia egy
átvételi elismervényt. Mindez személytelenül, szigorú üzleti szellemben zajlott
le.
Egyedül az öreg Line sírdogált, amikor segített neki a csomagolásnál.
Amikor Käthe odaállt az idQs házaspár elé, akik a szüleit " helyettesítették,
hogy búcsút vegyen tQlük, mégis elszorult a szíve. ReszketQ hangon mondott
köszönetét mindazért, amit érte tettek, és a bocsánatukat kérte, amiért
bánatot okozott nekik. Rodeckék intelmeit és hqvös búcsúszavait hallván
azonban Q is megkeményítette a szívét.
Line kísérte ki az állomásra.
Amikor a vonat elindult, még egyszer visszaintett.
A peron üres volt, csupán az öreg szolgáló álldogált ott, a szemét tQrölgetve.
Käthe lehuppant az ülésre, és keserq könnyekre fakadt.
Csak az öreg cseléd kísérte ki az állomásra, az egyetlen ember, aki
szeretettel emlékezik majd rá. Nagy nehezen összeszedte magát.
Mindig elQrenézni, sohasem hátra ez lett a jelszava. A chemnitzi
pályaudvaron Georg Wigand és Anna Berthold fogadta. Amikor a lány
meglátta a szeretett férfit, minden másról megfeledkezett. Boldogságtól
sugárzó arccal lépdelt vQlegénye és Bertholdné között ideiglenes szállása felé.
Georg mindössze néhány órát tölthetett menyasszonyával, mert a
színházba kellett mennie. Bertholdné azonban szabad volt ezen az estén, és
magával vitte a lányt a saját lakásába, amely sokkal rendezettebb és
lakályosabb volt, mint az a szoba, amelyet Käthe szülQvárosában bérelt ottani
vendégszereplésük idejére.
A terített asztalra a kávéscsészék mellé Anna asszony odakészített egy
tányér aprósüteményt. Nála a nap bármely szakában lehetett kávét kapni, és
ha valaki jót akart tenni vele, akkor megivott egy csészével a társaságában.
Käthe meg is tette, habár nem volt szokása kávét inni a napnak ebben a
szakában. Az idQs hölgy mindenfélét mesélt, neki, amirQl azt hitte, érdekelheti.
Tanácsokat adott neki, hol vásárolhatja meg a kelengyéjét, és készségesen
felajánlotta, hogy elkíséri, ha szükséges.
Gyorsan elmúlt az este. Tíz óra után megérkezett Georg és Hieronymus
Berthold a színházból. Négyesben elmentek vacsorázni egy vendéglQbe, amit
Käthe a késQi órára való tekintettel kissé furcsállott.
Egészen új életformába csöppentek, Käthe. Mi mindig elQadás után
vacsorázunk, és csak késQn kerülünk ágyba. Nehéz lesz megszoknod?
A lány mosolyogva csóválta meg a fejét.
Az úton az idQs házaspár maga elé engedte a fiatalokat. Georg szerelmes
szavakat suttogott menyasszonya fülébe.
Csakhogy vége szakad már ennek a várakozásnak! Alig várom, drágám,
hogy meglegyen a saját otthonunk. Ha tudnád, hogy örülök neki, te édes, kicsi
lány! Ugye, te is vágyódtál utánam?
Käthe megszorította a karját, és boldogságtól sugárzó arccal felelte:
Nem is tudod, mit jelentesz nekem, mert ha tudnád, nem kérdeznél ilyet.
A vendéglQben Kertner és Hartenberg várta Qket. Mint leendQ esküvQi
tanúknak, Georg szerette volna mielQbb bemutatni nekik a menyasszonyát.
Käthe barátságosan üdvözölte Qket, Georg pedig örült, hogy fesztelenül,
okosan részt tudott venni a társalgásban. Attól félt, hogy a kispolgári
környezetbQl érkezQ Käthe feszélyezetten érzi majd magát, és szóhoz sem tud
jutni a megilletQdéstQl. Käthe jót nevetett Hartenberg kissé komikus, szertelen
viselkedésén, Kertner személyisége pedig mély benyomást tett rá. Különösen
tetszett neki visszafogottsága és megfontolt beszéde. A férfi csúnyának
mondott arcát Q megnyerQnek találta, élénk fekete szemének pillantását pedig
rokonszenvesnek. Kertner néha kissé rejtélyesen nézett rá, amit Käthe nem
tudott kellQképpen értelmezni. Már-már úgy tqnt neki, mintha sajnálná
valamiért.
[ Pobierz całość w formacie PDF ]