s [ Pobierz całość w formacie PDF ]

ön szellemében cselekszem, ha idQnként a Rodenberg villában töltöm az
estét. Semmiképpen sem akartam eljátszani a jóindulatát.
Mertens kegyesen megveregette a vállát.
 EttQl ne tartson! Mi ketten hosszas magyarázkodások nélkül is értjük
egymást.
 Így igaz, igazgató úr. Tudom, micsoda igazságtalanság, hogy egy ilyen
éretlen ifjút akarnak megtenni elsQ embernek egy hatalmas vállalatnál, ahol
pedig ön is ott van, ön, akinél, senki sem alkalmasabb erre a feladatra, s aki a
kedves neje képviseletében teljes joggal tölthetné be ezt a posztot.
Ralf ügyesen újabb csapdát állított, és a hiú, öntelt Mertens minden
elQvigyázatossága ellenére bele is sétált.
 Ugye, megérti, micsoda sértés ez nekem?  kérdezte, miután melegen
megszorította a fiatalember kezét.  Igen, tudom, hogy maga megért engem,
és hqséges támogatóm. Az elsQ helyen állhat mellettem, ha... Nos, egyelQre
még nem akarok gyengédebb húrokat pengetni. Legyen elég annyi, hogy
valószínqleg nem csupán hivatalos szálak fqznek majd össze bennünket. Ami
pedig lehetséges, annak meg is kell történnie, kedves doktor úr. Unokaöcsém
sajnos teljességgel alkalmatlan arra, hogy elvezessen egy ilyen hatalmas
vállalatot: Az embernek elfacsarodik a szíve, ha arra gondol, mi lenne az
irányítása alatt a Rodenberg MqvekbQl.
 Egyetlen vigaszom, hogy alapjában véve ön fog az elsQ helyen állni. Hans
úr semmiképpen sem lehet a cég valóságos vezetQje. P mindig is könnyelmq
életet fog élni. Nem lehet valahogy korrigálni a dolgokat, igazgató úr?
Mertens húsos kezével megszorította Ralf karját, és szeme ijesztQen
villogott a sötét üveg mögött. Az ifjú mérnök már azt hitte, most végre
bepillantást enged számára a legsötétebb terveibe, ám az igazgató hirtelen
eleresztette a karját, szemébQl eltqnt az álnok csillogás, és látszólag megint
jóságos lett a tekintete.
Türelem rózsát terem  mondta csupán.
 Aki idQt nyer, életet nyer, igazgató úr  válaszolta Ralf, de Q és Arthur
Mertens egészen másra gondoltak.
Ralf elköszönt, az igazgató pedig melegen megszorította a kezét.
 Holnap majd beszámol ma esti látogatásáról, doktor úr  tette hozzá.
 Természetesen, igazgató úr. Mindent el fogok mondani, ami igényt
tarthat az érdeklQdésére.
Miután Mertens magára maradt, egészen megváltozott az arca. Szorosan
összeszorította a fogát, vonásai feszültségrQl árulkodtak.
Ralf tudta, hogy mindenképpen meg kell védenie Hans Dornaut. Eva Maria
öccse nem eshet áldozatul ennek a becstelen gazembernek. Most minden
erejét ennek a célnak a szolgálatába kell állítania.
Lassan, mélyen elgondolkodva tért vissza az irodájába. Hans nem volt ott.
Irodája ablakából Ralf ráláthatott az igazgatósági épület bejáratára, amelyen
Mertensnek ki és be kellett járnia. Ha nem tudta maga mellett Hansot, az ifjú
doktor mindig szemmel tartotta azt a kaput. Most is úgy fordította
munkaasztalát, hogy odalásson, mert ma különösen aggódott fiatal barátjáért.
Tudta, hogy a nagy üzemcsarnokban van éppen dolga, az pedig veszélyes
terep. Amíg azonban Mertens az irodájában tartózkodik, Hansra nem
leselkedik veszély. Ezért akarta tudni, hogy az igazgató kilép e a kapun, amíg
Hans odalent van. Ma is csak azután nyugodott meg egészen, hogy ifjú barátja
visszatért hozzá az irodába.
Akkor beszámolt neki a Mertensszel folytatott beszélgetésérQl, de rossz
érzéseit elhallgatta elQle, mert nem akarta még jobban nyugtalanítani.
Hansnak már így is épp elég nehéz állandó, fenyegetettségben élnie. Ralf neki
is, magának is Qszintén kívánta, hogy mihamarabb sikerüljön leleplezniük
Arthur Mertenst, és véget érjenek ezek a gyötrelmes idQk.
HétfQ délután Hansnak át kellett mennie a gépcsarnokba, hogy Ralf
megbízásából elintézzen valamit. ElQtte éppen elkészült egy rajzzal, amelynek
pontos kivitelezéséért elismerQ szavakat kapott Bernd doktortól. Az ifjú
Dornau szeme büszkén felragyogott, és pír öntötte el az arcát a dicséret
hallatán. Sietve elköszönt a mérnöktQl, mert a gépcsarnokból egyenesen haza
készül.
 Akkor hát a viszontlátásra nálunk, Bernd doktor!  mondta.
 Viszontlátásra, Hans úr! Pontos leszek.
Ralf egy darabig az ablakból nézte a távolodó fiatalembert, és karcsú,
büszke tartása, ruganyos mozgása örömmel töltötte el. Aztán visszament a
rajzasztalához, de úgy helyezkedett el, hogy ráláthasson a szemközti bejáratra.
Még mindig nem hagyta nyugodni az a rossz elQérzet, amely reggel fogta el. És
hirtelen összerezzent, amikor munkájából felpillantva meglátta, hogy Arthur
Mertens lép ki az igazgatósági épületbQl. [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • srebro19.xlx.pl