s
[ Pobierz całość w formacie PDF ]
legyenek... A part még jó órányira volt, de napkeltéig már nem volt annyi.
Tudták, hogy a vadászok valahol odafent várják, hogy kivilágosodjon a
keleti égbolt.
Harris elvitte a kocsiján Cochrane-t és Wallist Scamptonba, hogy
találkozzanak a hazatérQkkel. A scamptoni parancsnoki harcállásponton
felvette a telefont, hogy újra beszélni próbáljon Sir Charles Portállal, a
RAF fQparancsnokával, a washingtoni Fehér Házban. A gyors kiszolgálás
érdekében ezúttal bemondta a telefonos kislánynak, hogy a légierQk
tábornagya, Sir Arthur Harris beszél, a bombázó erQk fQparancsnoka.
- Persze, hogyne - mondta elnézQen a telefonos lány, aki jól ismerte a
berúgott repülQ hadnagyok képtelen szövegeit. - Már megint beszívott,
uram. Menjen és kérje meg a legényét, hogy szépen fektesse ágyba.
A parancsnoki harcállásponton kitört a vihar. A szokatlanul értelmes
hírszerzQ tiszt lerohant a lépcsQkön, és elmondta a kislánynak, milyen
szörnyq dolgot mqvelt. Míg odafent az ideges tábornagyot nyugtatgatták,
lent a telefonos lány addig zaklatta a postát, amíg végül Washington
gyorsabban bejött a szokásosnál, és a megenyhült Harris boldogan
újságolta Portainak: - A Downwood-mqvelet sikerült... Igen, sikerült!
Gibson megpillantotta a Hamm sötét foltját, és kitért kelet felé. Balra
egy másik gépet látott. Nagyon közel megy Hammhoz, gondolta, bárki
legyen is az. Aztán elindultak a légelhárítás nyomjelzQi fölfelé. Ahol az
elQbb a repülQgép volt, már csak lángcsóvát látott, amely zuhanni kezdett,
meteorként csapódott be a földbe, és felrobbant. Burpee lehetett, vagy talán
Ottley.
A gátak körzetét Townsend hagyta el utoljára. Visszarepült a Möhne
fölé, de elQször nem ismerte fel, mert a tó körvonala megváltozott. Iszapos
partszakaszok maradtak hátra szárazra került kis hajókkal. A hidak magas
lábakon meredtek ki a visszahúzódó vízbQl. A torpedóvédQ háló eltqnt, és
a gát alatt, ahol eddig nem volt semmi, új tó keletkezett. Különös tó volt: a
vize zubogva ömlött lefelé a völgyben.
Csodával határos módon hazafelé majdnem mindnyájan sikeresen
elkerülték a légelhárító tüzet. Pedig már közeledett a napkelte, keleten az
égbolt világosodott, és tizenöt méter magasan a gépek kitqnQ célpontot
nyújtottak.
Gibson gépén Trevor-Roper beszólt a fedélzeti telefonba: -
Azonosítatlan ellenséges gép a hátunk mögött.
- Oké, Trev. - A .,G George annyira lesüllyedt, hogy már a fák hegyét
súrolta. Látták a rémülten menekülQ teheneket. Megint Trevor-Roper
szólalt meg: - Oké, leráztuk -, de Gibson továbbra is lenn tartotta a gépet.
Hollandia felett Csónakos Youngot hívogatták, de válasz nem jött.
TqnQdtek, vajon mi történhetett vele. (Az ezred már tudta! Baljós üzenetet
kaptak Youngtól. Kissé magasan keresztezte a partot, és a légelhárítás
utolsó sorozatai elkapták. Még pár kilométeren keresztül a levegQben
maradt, de végül kényszerleszállást hajtott végre a vízen.)
A Nyugati Falhoz érkezve Gibson mintegy 90 méter magasra
emelkedett. Pulford teljesen elQrenyomta a gázkarokat, aztán megint
lesüllyedtek szorosan a talaj fölé, miközben egyre gyorsultak. Óránként
430 kilométeres sebességgel rohantak el a tankcsapdák és a homokos
partvonal felett, ki a szürke víztükör fölé, maguk mögött hagyva a
légelhárítást.
Tíz perc múlva Hollandia fölött már teljesen világos volt, mikor
Townsend még mindig a szárazföld felett kígyózott. Szerencséjére sikerült
az ütegek között átrepülnie.
ElQször Maltby érkezett meg napkeltekor. Az egész bázis ébren várta:
már a szürkület óta talpon volt mindenki. Harris. Cochrane és Wallis a
betonozott parkolóhelyen várták. Maltby beszámolt nekik mindarról, amit
látott. Martin is leszállt. Mutt Summers ment eléje, és a gép szárnya alatt
találta, amint a tátongó lyukat nézi. - Hello, Mutt - üdvözölte. - Nézd, mit
csináltak a Popsie-val.
Egymás után szálltak le: azonnal a parancsnoki harcálláspontra vitték
Qket, ahol Harris, Cochrane és Wallis figyelmesen hallgatták a
beszámolókat.
Beérkezett Gibson is. Haja egészen a koponyájára tapadt a nyolc órája
viselt pilótasisaktól.
- Remek bevetés volt, uraim - mondta. - Úgy ment, mint a
karikacsapás, de nem tudtuk elhallgattatni az összes légelhárító üteget.
Attól félek, néhányan a fiúk közül bekapták. Még nem tudom, hogy
hányan. Hopgood és Maudslay biztosan.
Sonkás tojást ettek, aztán a bárpult körül álldogáltak, a sörüket
iszogatták, és várták a többieket. Már egy óra is eltelt az utolsó gép
leszállása óta. A hírre, hogy Shannon és Csónakos Young vízre szálltak,
valaki azt mondta: - Na, az öreg korhely megint vissza akar evezni? Már
harmadszor. Túl gyakran csinálja. - Young a kelleténél eggyel többször
csinálta. Ezúttal nem ült a csónakban.
Wallis aggódott. - Hol maradnak a többiek?
- Hát majd jönnek - válaszolt Summers. - IdQ kérdése. Valószínqleg
máshol szálltak le. - Csakhamar azonban már értelmetlen volt a tények
takargatása. Wallis megértette, hogy az álldogálók búcsúpoharakat
ürítenek azokért, akik már nem jönnek vissza. Wallis nem ivott. Martin a
kezébe nyomott ugyan egy kis korsóval, de Q csak ott állt, a könnyeit
nyeldeste. - Ó, istenem - hajtogatta -, ha ezt tudom, sohasem kezdek bele!
Mutt és Charles Whitworth nyugtatgatták.
A parti kezdett elvadulni. Valaki bedobta: - Ez nem kanmuri! - és ezzel
négyen berontottak a W.A.A.F. tisztek tabunak számító szobájába. Az
egyik lány felült az ágyán, és fülig felhúzta a takaróját.
- Ide nem jöhetnek be - kiabálta.
- Dehogynem - mondta az egyik, és felkapott az öltözQasztalról két
teniszlabdát, a zubbonya zsebeibe tette, és körbeforgott, hogy mutogassa
újdonsült formáit. - Szedjétek össze magatokat, lányok - kiabálta. -
Gyertek, irány a parti.
A lány azt felelte, hogy reggeli elQtt sohasem megy partikra; erre
felkapták az ágyát. A lány felsikoltott: - Jó, jó, de menjenek ki, amíg
felöltözöm.
Gibson korán otthagyta a partit, de nem feküdt le, hanem átment a
hangárba, hogy segítsen Humphries-nak és Chiefy Powellnek, akik a
legközelebbi hozzátartozóknak szóló értesítéseket állították össze. A
[ Pobierz całość w formacie PDF ]