s
[ Pobierz całość w formacie PDF ]
figyelmét, mert láttam, teljesen zavarba jött
attól, hogy a beszélgetés ilyen irányt kezdett
venni. Maria és Molly bementek a házba, Ben
pedig letette az ásót. Megmutatta, hogyan
épített egy alacsony szegélyfalat a kocsiút
mentén a földbQl kiásott sziklákból és kövekbQl,
és milyen javításokat végzett a tetQn. Jó ideig
bóklásztunk a ház körül, és számba vettük, mi
mindent kell még elvégezni. Will nosztalgiával
gondolt vissza gyerekkori emlékeire, amelyek
ehhez a házhoz kötötték, Ben pedig azon
morfondírozott, hogyan lehetne visszaállítani az
akkori állapotokat.
Maria kiszólt, hogy elkészült a jeges tea, és
mi bementünk a házba. Odabenn szemügyre
vettem a bútorzatot: mindenféle szedett-vedett
darabból hozták össze, legtöbbjén a festék félig
lepattogzott. Maria viszont nagy lelkesedéssel
számolt be róla, hogyan újítja fel a bútorokat. A
bölcsQ már majdnem készen volt, a hintaszék is
félig felújítva, az ülésén egy halom dörzspapír
utalt a folyamatban lévQ munkálatokra. Az
íróasztalt két fqrészbakra állított ócska ajtóból
alakították ki, azon állt Ben írógépe és a
könyvei. Maria a padlóra kucorodott, Will pedig
leült az egyetlen használható székre.
Remélem, egyikQtök sem szenved
porallergiában! kacagott Maria, amikor Will
lehuppant. Valahányszor valaki leül arra a
székre, a por és pihe mindig csak úgy füstölög a
kárpitja alól. De sebaj, kis idQ múlva arra sem
fogtok ráismerni.
Ben felsóhajtott.
Ennek a nQnek teljesen elment az esze!
Állandó rettegésben élek! Attól tartok, egy szép
napon arra ébredek majd, hogy az éjszaka
folyamán engem is lesmirglizett, legyalult és
teljesen átfestett.
Maria elQredQlt, és Ben meztelen lábfejét
tanulmányozta.
Ezt még meggondolom tqnQdött el. Nem
is olyan rossz ötlet! Rád férne egy kis felújítás.
Aztán egy pillanatra a férfi farmernadrágos
combjához hajtotta fejét, Ben pedig gyengéden
megcirógatta a haját a feje búbján.
Határtalan boldogság fogott el, hogy velük
lehetek. Képzeletben lefényképeztem Qket.
Molly, míg ott voltunk, egyfolytában
csicsergett. Jó volt végre hallani, hogy
felszabadultan beszél. Hazafelé lemaradt egy
kissé, virágokat szedett, minden fajtából egyet-
egyet. Azt tervezte, hogy lepréseli Qket, Will
pedig megígérte, hogy kölcsönadja a
növényhatározóját, és segít azonosítani
mindegyiket.
Néha eszembe jut mondtam halkan
Willnek, amint együtt baktatunk hazafelé a
mezQn , hogy kicsit hasonlíthatnék Mollyra. P
valahogy mindig tudja, mikor mit kell mondani.
Én meg csak hallgatok, ücsörgök&
Meg szólt Will, és séta közben karjával
átölelte a vállamat , látod amott azt a kis
erdQrészletet, ahol az a lucfenyQ magasodik a
nyírfák mögött?
Igen válaszoltam, és abba az irányba
néztem, ahová mutatott.
Nem messze az erdQ szélétQl, odabenn a
lucfenyQ mögött, az évnek egy bizonyos
szakában egy kis csomó bojtos tárnics bújik elQ.
Láttál már valaha bojtos tárnicsot?
Ehhez most mit szóljak?! Az ég szerelmére!
Valami nagyon komoly dologról, valami nagyon
személyesrQl beszélek neki, s Q oda sem figyel!
Megint csak a növényei járnak a fejében.
Nem feleltem gúnyosan. Még soha
életemben nem láttam bojtos tárnicsot.
Szeptember végén, október elején bont
virágot mondta Will. Addigra ti
visszaköltöztök a városba, de ha meglátogatsz,
megmutatom neked.
Rendben sóhajtottam, bár egy csöppet
sem érdekelt a vacak kis bojtos tárnicsa.
Nagyon fontos lenne, Meg! folytatta.
Megígéred, hogy eljössz?
Nos, ha neki annyira fontos, hát legyen.
Amúgy is meglátogatnám valamikor.
Megígérem, Will válaszoltam.
7.
Molly végre abbahagyta az undokoskodást. A
változás persze nem egyik pillanatról a másikra,
hanem fokozatosan történt, és nem is vagyok
benne egészen biztos, hogy elQnyére vált-e.
Mert ez az új Molly semennyire sem hasonlít
arra a Mollyra, akit a betegsége elQtt ismertem.
Nyoma sem maradt annak a jókedvq, ötletekkel
és buta lelkesedéssel teli, mosolygós tesónak,
aki annak elQtte volt.
Mit is mondjak viselkedésérQl? Milyen is& ?
Idegennek tqnik, mintha egy másik világba
tartozna. Egy olyan világba, amelybe nekem
nincs bejárásom, és azt hiszem, anyának és
apának sem. Csöndesebb lett, komolyabb,
visszahúzódó. Ha az iskolában történt dolgokról
mesélek neki, úgy tqnik figyel, olykor-olykor
még kérdezget is, de látszik rajta, hogy nem
nagyon érdekli ez az egész mintha csak ud-
variasságból hallgatna végig.
Kevés dolog érdekli igazán. S e kevés dolgok
közé tartoznak a virágok. Rengeteg idQt tölt a
virágok tanulmányozásával. Régebben is
szedett virágot, megszagolta Qket, otthon
vázába rendezgette, és gyönyörködött bennük.
Ám mostanában tanulmányozza a virágokat,
Will és a növényhatározó segítségével.
Osztályozza és felcímkézi Qket, majd szépen
sorban elrendezgeti egy mappában, amelyet Q
maga készített. Napja legnagyobb részét a virá-
gokkal való bíbelQdés tölti ki, s a család ezt az
új hobbiját feltqnQen tiszteletben tartja.
Olyan ez a Molly, mintha egyszerre, hirtelen
felnQtt lett volna belQle.
A virágokon kívül csak a születendQ baba
iránt mutat érdeklQdést. Gyakran meglátogatja
Mariát, akivel hosszú órákat töltenek
tervezgetéssel és gyerekruhák varrásával.
Együtt öltögetnek, és ha elkészült egy
ruhadarab, Molly szeretetteljesen
megsimogatja, nagy gonddal összehajtogatja,
és elteszi abba a fiókba, ahol az apróságnak
szánt ruhácskák gyqlnek.
Molly határtalan érdeklQdése a babaholmik
iránt még Bent és Mariát is zavarba ejti. Ben
egyszer meg is jegyezte:
Hallod-e, Molly! Ez lesz a legjobban öltözött
kölyök az egész környéken! Nem hagynád abba
egy kicsit a varrogatást? Gyere velem, hátha
találunk néhány szem szamócát az erdQben!
De Molly csak mosolygott rá, és megrázta a
fejét. Menj csak, Ben! felelte , Meg biztosan
elkísér. Szeretném ezt a kis inget befejezni.
Ben felsóhajtott.
[ Pobierz całość w formacie PDF ]